Kiejtés 2. lecke - A tónusok

A kínai nyelv egyik fontos sajátossága, hogy a szótagok rendszerint meghatározott zenei hangsúllyal, tónussal rendelkeznek, és ezeknek a hangsúlyoknak jelentés-megkülönböztető szerepük van. A mandarin kínai nyelvben négy alapvető hangsúly létezik, ezek: 1. a magas szinttartó; 2. magas emelkedő; 3. eső-emelkedő; 4. eső. Ezeket a pinyinben a magánhangzók fölé írt vonallal jelzik. A magánhangzók "erősségi sorrendben": a, o, e, i, u, ü. Ez azt mutatja, hogy egy szótagban található több magánhangzó esetén melyik fölé kerül a hangsúly jele.  Az egyedüli kivétel a "iu", itt az u-ra kerül.
A tónus nem elválasztható a kiejtéstől. Nagyon fontos szerepe van, hiszen ha valamely szót nem helyesen ejtjük, akkor teljesen más jelentést kaphat.
Lássuk, illetve hallgassuk meg a dialógusban ezeket a tónusokat sorrendben:
1. tónus: magas szinttartó. Jellemzője, hogy végig azonos, az átlagos beszédhangnál magasabb hangot ejtünk. Példák: mā 妈 = anya; tā 他， 她，它 = ő, az; dāo 刀 = kés; zhī 卮 = serleg; shū 书 = könyv.
2. tónus: magas emelkedő. A kiejtése megegyezik azzal, mikor egy kérdő mondat végén felvisszük a hangsúlyt. Példák: má 麻 = kender; dá 繨 = csomó; cháng 嚐 = megkóstol; bá 拔 = húzni.
3. tónus: eső-emelkedő. A hang megtörik a közepén. Először egy mélyül, majd felemelkedik. Példák: mǎ 马 = ló; dǎ 打 =játszik; zhǐ 指 = ujj; kě 可 = tud; měi 媄 = szép.
4. tónus: eső. A tanáraink a "mérges" jelzőt használják, ugyanis úgy kell kiejteni, mintha valamire az ember haragudna. Példák: mà 骂 = összeszid; dà 大 = nagy; bà 坝 = gát; zhì 帙 = könyvborító; shào 哨 = fütyül; shì 事 = dolog.

Sokan azt gondolják, hogy a hangsúlyok komoly nehézség elé állítják a kínai nyelvet tanulókat, azonban általában már az első néhány tanórán sikerül ezeket megkülönböztetni és reprodukálni is. Nem érdemes nagyon rágörcsölni, hiszen ha az ember sokat hallgat szövegeket, úgyis rá fog állni az ember füle.
A következő példában a leggyakrabban példának hozott "ma"-n keresztül hallhatjuk meg a négy tónust.


mā 妈 = anya
má 麻 = kender
mǎ 马 = ló
mà 骂 = összeszid

Van egy ötödik hangsúly is, ami a semleges hangsúly. Ez nagyon rövid, hangsúly nélküli, nem is számít a hangsúlyok közé :). Arról lehet felismerni, hogy nincs jelzés a magánhangzók felett. Ezek általában csak a mondat második felében találhatók meg, illetve ilyenek az úgynevezett árnyaló partikulák is, melyek nagyon lényeges elemei a kínai nyelvnek.
Ilyen például a: ma 吗 = az eldöntendő kérdés kérdőszava. Itt meghallgatható. Mondatban pedig   például így hangzik: Nǐ xiǎng hē chá ma? 你想喝茶吗? = Kérsz teát? További példák: a shénme 什么 = mi, mit; le 了 = többek között a múlt idő kifejezésére használatos, nagyon gyakori partikula.

Virtuális tanáraink szerint nagyon hasznos, ha a négy tónust egymás után folyamatosan kimondjuk ugyanazzal a szótaggal, egy rövidke szünetet tartva köztük.

Az angol nyelvű lecke innen letölthető.
A kép forrása: http://extras.zhongweb.org/wp-content/uploads/2011/06/PinyinIcon.png